Kétszer születni

Klasszikus értelemben vett fejlődésregény; a történetet egyes szám első személyben elmesélő apa, egy fiatal középiskolai tanár visszaemlékezéseiből két - egymást gyakran átható - folyamatot ismerünk meg: egyrészt a fogyatékos fiú küzdelmét az önálló életért, másrészt az apa ál-landóan változó viszonyát a valósághoz. Az apa először a tehetetlen orvosi viselkedést kezeli elutasítóan, majd ezt az önvád, a bűntudat, a valóság megszépítésének, az elérhető „normálisság"-nak az illúziója követi, illetve a képmutató környezettel való összeütközések sorozata. A regényben, mint egy rövidre vágott filmben, drámai és groteszk jelenetek követik egymást, melyekben igen jellegzetes figurák tűnnek fel. Az elbeszélés nélkülöz minden hamis pátoszt, de nincs híján az érzelmeknek. Azt sugallja, hogy a fogyatékos gyerekeknek kétszer kell születniük: a második születésnek a környezet szeretete és gondoskodása a kulcsa. A regény szerzője, Giuseppe Pontiggia (1934), kezdetben a bankszakma felé orientálódott. 1953-ban, gyakornok korában írta a Banki halál c. kisregényét (mely 1959-ben megjelent öt másik elbeszélésével együtt). 1959-ben doktorált a milánói Katolikus Egyetemen.