Két világ vándora (Északi Odysseia)

A Hagring-barlang Fejében rettentő nyomást érzett, fulladozva kapkodott levegő után. A kábult agyában kavargó kusza álomképeket és gondolattöredékeket kis idő mulva - vagy örökkévalóság volt talán? - ezer száguldó vonat dübörgése nyelte el. Ekkor hirtelen síri csend támadt körülötte és nem tudta többé, hol van. Az orvos megigazította homlokán sugárzó villanyreflektorát és hátraszólt: - Tampont és jódot kérek... És két csepp étert a kosárra, mert úgy látom, nyugtalankodik a beteg. Fölitatta a vértz a hatalmas, nyílt vállsebből, széleit körüljódozta, majd a mögötte álló fehérköpenyeges műtősnő felé nyujtotta kezét, aki ugyanabban a pillanatban adta át neki a betűzött catgut-fonalat. Az orvos letette sebészkését s az axillaris fölötti lágyrészeket varrni kezdte. A beteg fejénél álló hajó-segédorvos ekkor már az éternarkózist mélyítette, a másik a pulzusát fogta.