Keresztény Európa

Joseph Weiler e kötetével sajátos, új hang jelenik meg a magyar közéletében. Első látásra úgy tűnik, hogy a mű túlontúl korhoz, helyhez és témához kötött: 2003-ban keletkezett, és kiindulópontja a kereszténységre való hivatkozás kérdése az Európai Unió számára kidolgozott alkotmánytervezetben. A szerző az európajog nemzetközileg elismert szakértője, könyve mégsem száraz tudományos értekezés, még kevésbé keresztény apológia. Amerikaiként és zsidókéént arra vállalkozik, hgoy a lényeget mondja el Európa és kereszténység kapcsolatáról. Esszéjében az alkotmányos vita prizmaként jelenik meg, amely átfogóan és részletesen tükrözi vissza a vallás szerepét az európai integrációról szól vitában. Ez a vita független az időközben két tagállamban is elutasított alkotmány kérdésétől, hiszen valójában az unió céljairól szól, amelyeket eddig igazán és érdemben soha sem vitattak meg. Weiler könnyed stílusban, ám könyörtelen logikával vonultatja fel e diskurzus főbb szempontjait, magabiztosan emelkedve felül a poitical correctuess állította tabuk sorozatán. Kimutatja a laicista állameszme alapvető önellentmondását; európai krisztoriográfiáját sürgeti, amely alternatív olvasatként a nem keresztények számára is többletértéket képviselhet. Wieler prizmája azonben a figyelmes olvasónak még ennék is többet mutat meg, amikor általában világít rá a vallás és a (poszt)modern nyugati világ kapcsolatára, a keresztény, zsidó és moszlim identitások viszonyaira. Mindez pedig ma, kevéssel XVI. Benedek pápa regensburgi beszéde és törökországi látogatása után talán időszerűbb, mint valaha.