Kedves atyafiak

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: "Estefelé járt az idő. Kassay Lőrinc szolgabíró urambátyám kinn állt a háza ajtajában, amely éppen az országútra feküdt s éppen úgy szűkölködött kapu nélkül, mint más vendégszerető közbirtokos urambátyám lakásai a kerek hazában. Igaz ugyan, hogy a nyitott udvaron ott heverészett vagy hét szelindek, olyan szép nagyok, mint egy medve, s ha valaki be akart jönni a házba, azt nagyobb bajba kerítették, mintha Pesten a házmesterrel kellene ajtót nyittatni; hanem ennek a dolognak is volt kilincse: okos ember nem járt bot nélkül az utcán; csak egyet kellett vele az ugatók valamelyikére húzni, a többi aztán megértette az intést és kotródott, amerre látott. Még akkor nem hordták ezeket a rövid mihaszna pálcikákat, amikre sem támaszkodni nem lehet, sem kutyákat ütni velük. Tehát ott állt az ajtajában Kassay Lőrinc urambátyám pipázva, s átkiabál az átellenben levő esküdt portájára, aki szintén a háza ajtajában állott. Könnyebb lett volna ugyan a beszélgetés, ha valamelyik átment volna a másikhoz, mert az út széles, s nagy hangot kellett adni, hogy egymás szavát megértsék; a két ház között akkora volt a sár, hogy szekérrel is bajos volt megúsztatni, s ha át akar menni az ember, elébb le kellett kerülni a kertek alá, s úgy jönni vissza, mindenütt a kerítésekbe kapaszkodva. Tehát jobb volt csak úgy átkiabálni.