Keats világa

John Keats (1795-1821), az angol romantikus költők nagy triászának legifjabb tagja afféle mesebeli legkisebb fiúként indult: főrendi társaival szemben az ő apja béristálló-tulajdonos volt, ő maga korán árvaságra jutott. Anyagi gondok és tüdőbaja szorongatásában konok elszánással szentelte életét a költészetnek. A lázas tanulóévek után érett alkotó munkára alig néhány éve maradt, mégis, művészi erejének e páratlan összpontosítása olyan remekműveket hozott létre, mint a Hyperion, a Hyperion bukása, a Szent Ágnes-este című epikus költemények és az utókor által talán legmagasabbra értékelt ódák. A grandiózus pózokat öltő Byron színpadias vagy az éteri és eksztatikusan szárnyaló Shelley zenei költészete mellett Keats lírája erősen képi ihletésű. Küzdelmes életét végigkövetve érthető, és nemcsak afféle romantikus programgondolat, hogy a költői-művészi alkotás lényegét a képzelet szárnyalása révén fölidézett szépségben látta. Keats felfogásában az esztétikum az erkölcs hordozója is: a mulandóság fájdalma és az örökkévaló Szépség így oldódik harmóniába.