Pihenő a hegyen

Oltyán László 1979-ben befejezett alkotása Esterházy Péter népszerű és sokszor idézett regényének ismeretében ,,termelési regény". A szerző ebben a regényében a saját tragédiáját, 1990-ben bekövetkezett korai halálát látnokként olyan drámai erővel vetítette előre, hogy beleborzongunk. Mintha ráérzett volna a ,,párbeszéd és az elmesziporka" nagymesterének tartott, nemrég elhunyt Hubay Miklós drámaíró ars poeticájának lényegére: ,,Én a drámában job­ban szeretem a megtört embereket, a jellem nagy töréseit és a megváltásért kiáltó bűnöket." Az újságíró-írót minden eddig megjelent kisregényében, regényében - Csak egy szobát, Felmentés, Erdélyi elmebaj, Fapapucsos messiások - és kéziratban maradt műveiben már-már megszállottként az az emberiséggel egyidős erkölcsi axióma foglalkoztatja: ha valaki - legyen az államfő, kormányfő, miniszter, kétkezi munkás, úgynevezett kisember - az igazság, a becsület, az emberi tisztesség egyetemes értékei rovására akár a legkisebb félrelépést is megteszi, annak törvényszerű a bukása, az erkölcsi megsemmisülése. Szerinte az ilyen bűnökre nincs felmentés! (Tófalvi Zoltán)