Károlyi Ernő

Képgarancia: Alba Litera saját kép. Író/Szerző: Wehner Tibor Kiadó: Körmendi Galéria Kiadás éve: 2007 Oldalszám: 166 Kötés: Fűzött, keménytáblás Nyelv: Magyar Állapot: óvott, vigyázott, újszerű ISBN: 9789638681263 Méret: 24 cm x 28,5 cm ,,Az ezredfordulóhoz közeledve egy, a kortárs magyar festészet rendszerét, domináns jellemzőit áttekinteni-megrajzolni szándékozó tanulmány (Beke László művészettörténész eszmefuttatása az 1997-es műcsarnoki Olaj/vászon-kiállítás könyv-katalógusában) - számba véve a leghangsúlyosabb tendenciákat, a legerőteljesebb törekvéseket - rendkívül sokszínű és sokrétű összképet tárt fel. Ebben az átfogó összegzésben a geometrikus tendenciák, a szimbolikus töltetű alkotások által éltetett törekvések, az expresszív és a hiperrealista figuratív áramlatok mellett kiemelt szerepet kaptak a lírai absztrakt, az absztrakt expresszionista és az informel, a formátlanság jegyében született művészeti kifejezések. A napjainkban rendkívül erőteljes jelenségként minősíthető absztrakt, tárgy nélküli művészet és az informel, a művész indulati megnyilvánulásai nyomán rögzült, a valóságelemektől, az ábrázolástól, a meg- jelenítéstől messze távolodott, az elvonatkoztatásra alapozott, a színfoltok és a vonalak által meghatározott, a festészeti önértékek kifejezőerejére hagyatkozó műteremtési gyakorlat meglehetősen rövid múltra tekinthet csak vissza a modern magyar művészetben. Az XX. század első két harmadában csak néhány, egymástól elszigetelten dolgozó mester munkássága révén volt jelen piktúránkban az elvont művészet. A nonfiguratív, a nem-ábrázoló, öntörvényei szerint kifejező festészethez - mint amilyen a szigetszerűen épülő, nagy formátumú életművek alkotóié: Kassák Lajosé, Martyn Ferencé, Gadányi Jenőé, Korniss Dezsőé, Kontraszty Lászlóé, Gyarmathy Tihaméré és Lossonczy Tamásé - csak a múlt század hatvanas éveinek végén csatlakozott az az új generáció, amelynek már egyezményes és magától értetődő - és a művészetpolitika által nem értett, ellenségesnek minősített, tiltott vagy tűrt - festői anyanyelvévé vált az elvont megfogalmazás. Ekkor, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján fordult Károlyi Ernő festőművész is a színek és a formák kifejezőerejét kiaknázó, a valóságelemek imitatív megjelenítésével már nem foglalkozó piktúra felé..."