Jéglanka meséi

... mert az ember nem lehet mindig rideg, vad, kegyetlen őrült, önző, hideg szívű báb; az ember egy ág ezen a fán, egy csepp az óceánban. Mert az ember látja a fájdalmat, a szenvedést, és elkeseredik. Elkeseredik, és felteszi a kérdést: ,,Istenem, ezek világom háborúi? Miért, mondd, miért?" Mert az ember kutatja az okokat, magyarázatokat próbál találni, mert érzi: nem lehet mindig sötét, nem eshet mindig, nem fújhat a szél, nem fagyhat mindig a földre a hó, nem fájhat mindig a szívnek a szó. Érzi, és... Tenni próbál. Elmondani valamit az okról, a kiútról - akár úgy is, hogy mesébe öltözteti a mondanivalóját. Valahogy úgy, ahogy én tettem, ahogy most elmondom nektek. Elmondom - bár csak egy fogaskerék vagyok a gépben -, és talán elhiszitek: együtt tényleg lehetnénk hurrikán, hiszen összeköt minket... az Élet! - Kowa