Játék és pszichoterápia

Benedek László könyvében olyan játékokat ír le, amiket gyerekek és felnőttek egyaránt játszhatnak, akár csoportterápiás, akár nevelő célzattal. Vagy egyszerűen csak a játék öröméért. - ,,Korunk a végzetes elkomolyodás felé tart" - figyelmeztet Huizinga, a Homo ludens írója. Szavai mit se vesztettek aktualitásukból, mindennapjainkból kiveszőben van a jókedv, az öröm, a játékosság. E könyv írója nehezen tud ebbe belenyugodni. Hosszúra nyúlt gyermekkorát a játékkal folytatott tizenöt évnyi szenvedélyes, ,,hivatásszerű" foglalatossággal igyekezett megnyújtani. Játékot keresett mindenben s játszani próbált mindenütt, ahol csak lehetett. Elsősorban gyerekekkel persze, de ha hagyták, felnőttekkel is: orvosokkal, tanárokkal, segítő foglalkozásúakkal, és a legtöbbet - pszichiátriai betegekkel. Hogyan lehet a komor felnőtteket játékra bírni? - erről szól ez a könyv. Először a tudomány és a művészet embereiről írok, akik tetszetős elméletekkel igyekeztek palástolni játékos kedvüket. Majd arról esik szó, hogyan oldja a játék súlyosan sérült lelki betegek görcseit, félelmeit. Végül csaknem 200 társasjátékot találhat az olvasó a játékkatalógusban, melyek mindegyike valami fontosat árul el önmagunkról. Hogy mennyire vagyunk bohókásak, együttműködőek, találékonyak, vagy éppen bumfordiak, megátalkodottak, szeszélyesek. - Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".