Isten veled, Matyora

Isten veled, Matyora, te örökre az Angara mélyére süllyesztett sziget és falu! Rohanó korunknak egyre több energiára van szüksége, egyre-másra épülnek a vízi erőművek, és falánk óriásokként nyelik a matyorákat. A lázas építkezések közepette vajon eléggé vigyázunk-e, hogy ne tegyük hontalanná, ne szakítsuk el gyökereiktől az ott lakó embereket? Valentyin Raszputyin aggódva vizsgálgatja ezeket a kérdéseket, s közben szemléletesen, nagy láttató erővel állítja elénk Matyora végnapjait. Ihletett írásában néha balladisztikus magasságokig emelkedik és feledhetetlenné teszi alakjait, Matyora öreg lakóit meg a Gazdát, "aki" utolsó percig rajta tartja a szemét a birodalmán.