Ismerd és becsüld a magyart!

Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza. "Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!" Gandhinak 1921-ben a brit elnyomás közepette a Nemzeti nevelés fogyatékosságáról jelent meg cikke, melynek mondandója ma is megfontolandó. Nézetem szerint a jelenlegi nevelési rendszer...három fontos pontban fogyatékos. 1. Idegen kultúrán alapszik és úgyszólván egészen kizárja a honi kultúrát. 2. Figyelmen kívül hagyja a szív és a kéz művelését és egyszerűen az értelem művelésére szorítkozik. (a mai szellemi, biológiai spekulációk?) 3. Igazi nevelést nem lehet idegen nyelven nyújtani. A kisfiú mit sem tanulhat az iskolai könyvekből arra vonatkozólag mi a helyes és mi a helytelen a mindennapi életben. Sohasem mondják neki hogy környezetére büszkének szabad lennie és minél magasabbra lép az iskolában, annál inkább eltávolítják otthonától, úgyhogy nevelése végén teljesen elidegenedett attól és honától. Nem látja többé azt ami hazája életében poétikus... Tulajdon kultúráját mint együgyű barbár babonát és mint gyakorlati dolgokban hasznavehetetlent tüntetik fel előtte. Nevelése arra irányul, hogy öröklött kultúrájától eltávolítsák. És az így nevelt gyermekek többsége csak azért nem válik nemzetietlenné, mert az ősi kultúra olyan mélyen bennük gyökerezik, hogy a hasonló nevelés ugyan gátolhatja kifejlődésében, de egészen nem irthatja ki... Gyermekeinket nem szabad oly módon oktatni, hogy aztán később a munkát lebecsüljék... Mi sem demoralizálhatná annyira a nemzetet, mint az, ha odajutna, hogy a munkát megvesse...Az idegen nyelv túlterhelte gyermekeink fejét és túlerőltette idegeiket. A gyermekeket készakarva agyontömik és papagájokká teszik, úgyhogy alkalmatlanokká válnak az önálló gondolkodásra és cselekvésre... Az idegen nyelv gyermekeinkből idegeneket formált tulajdon hazájukban... az idegen kultúrák méltányolásának és meg-becsülésének előfeltétele éppen a saját kultúra megbecsülése... Az oly kultúra birtoklása, mely pusztán akadémikus marad és nem hatja át a nép tömegét, hasonló a bebalzsamozott holttesthez, amely talán egészen tetszetős látványt nyújt, de sem lelkesíteni, sem nemesbíteni nem képes az embert."