Így láttuk Kodályt - nyolcvan emlékezés

ELŐSZÓ Több nemzedék látomás asorjázik e kötetben. Az itt megszólaló legidősebb emlékező 1885-ben, a legfiatalabb 1939-ben született: félszázadnál is hosszabb idő íve feszül közülük. De más és más a nyolcvan emlékező foglalkozása, műveltsége, temperamentuma és világnézete is. Szerzetes és egykori apáca éppúgy szóhoz jut itt, mint a világi hatalom valamikori képviselője; költő, szobrász, óvónő, kottaárus, nyelvész, filmes és operettkarmester csak úgy, mint zeneszerző, néprajzkutató, zenetörténész, pedagógus, előadóművész vagy operarendező. Van egy közös vonásuk: valamennyien Kodály kortársai voltak, és életüknek bizonyos szakaszában, hosszabb vagy rövidebb időn át, közvetlen közelről láthatták a Mestert. S ha eleven az általuk közvetített kép, akkor minden bizonnyal a nézőpontok másságától, az "obszervációs instrumentumok" különbözőségétől - és, persze, a megfigyelt modell változásaitól eleven.