Huguenau avagy a tárgyilagosság -1918- (Az alvajárók III.)

Huguenau avagy a tárgyilagosság: "...az ős-ok a mégiscsak antropomorf Isten "véges" végtelenségéből az igazi absztrakt végtelenségbe tolódik ki, a kérdezésláncok immár nem ebbe az isteneszmébe torkollanak, hanem ténylegesen végtelenbe futnak ki (nem egy pont felé törekednek többé, hanem mintegy párhuzamosak lettek), a kozmogónia immár nem Istenen alapszik, hanem a kérdés örök folytathatóságán, annak tudatán, hogy sehol sincs nyugvópont, hogy mindig tovább lehet kérdezni, tovább kell kérdezni, hogy sem ős-anyag, sem ős-ok nem mutatható ki, hogy minden logika mögött rejlik még egy metalogika, hogy minden megoldás csak közbülső megoldásnak számít, és hogy semmi sem marad meg, csak a kérdezés aktusa..."