Helyi adók és gépjárműadó jogmagyarázata

A magyar adórendszerben 1991. január, azaz a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) hatályba lépése óta léteznek a mai értelemben vett helyi adók. A helyi adók léte egy kétszintű jogalkotás eredménye, valamely adóalany tényleges helyi adókötelezettsége pedig háromszintű jogalkotás eredményeként áll elő. A helyi adóztatás közvetve a legmagasabb szintű jogforrásból, az Alaptörvényből (korábban az Alkotmányból) fakad. Az Alaptörvény 32. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében ugyanis a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. A Htv. nevesítetten háromféle adótípust, a vagyoni típusú adókat, a kommunális jellegű adókat és a helyi iparűzési adót különbözteti meg. A Htv. terminológiája szerint vagyoni típusú adónak minősül az építményadó és a telekadó, kommunális adónak tekinthető a magánszemély kommunális adója és az idegenforgalmi adó, az iparűzési adónak pedig két alfaja különböztethető meg: az állandó és ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység utáni adó. A "Helyi adók és a gépjárműadó jogmagyarázata" szakkönyv az általános szabályoktól kezdve számos példán keresztül magyarázza el az adó adókötelezettség keletkezését, tárgyi és személyi hatályát, az adók kiszámításának módját bevallását és elszámolását.