Helena, szerelmem, Helena

Az a nemzedék, amelyhez tartozom, sohasem játszott indiánosdit és cowboyosdit. (...) mi balillák (...) nem sziú indiánokként és könnyűlovasságként, hanem mint görögök és trójaiak csaptunk össze. (...) Ezeknek az emlékeknek a hatására, mivel szinte ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy felidézzem ezeket a napokat, a magam szerény lehetőségei szerint én is megpróbáltam elmesélni a trójai háborút, de egy tizenhat éves fiú, Leontész szemszögéből, aki kilenc évvel azután, hogy kitört a viszály, tanítójával, Gemonidésszal útnak indul a csatatérre. A regény nagyjából az évben kezdődik, amikor az Iliász, vagyis az Agamemnón és Akhilleusz közötti hirhedt civakodással, amely "sok ezer kínt szerzett minden akhájnak", és a falóval, illetve az általa előidézett mészárlással végződik. Leontész megismerkedik egy trójai lánnyal, Ektóval (és beleszeret). A nő furcsamód hasonlít Helenára. "Ő volna az, vagy mégsem?" - kérdi szorongó szívvel a fiú. (...) Helena, szerelmem, Helena! Neked ajánlom ezt a könyvet, remélve, és félve is tőle, hogy találkozunk még.