Harmadik személyben

Gördülnek a Kulekov-mondatok, olykor egy-egy, mögötte fotó, kézírásával fintor, futam, költészet, máskor egy, de végeláthatatlan, ismét máskor felelgetős szavak soka akár, vagy társat kereső magányosaké. Gördülnek néha ismerős gondolatsíneken, legtöbbször azonban hirtelen kanyart vesznek, fogódznunk kell erősen, vágánytalanul döccenünk és döcögünk és befelé nevetünk, elgondolkodunk nagyon. Le a párhuzamosan futóról? Ki a vonalas írásból? Ki a kottaképből? Kétségtelen: a hazájában sokféleképp kedvelt alkotó úgy képez, hogy képedünk. Ritkán járja a kényelmes sétányokat, noha... mindennapos mondatok közé tesz végtére itt-ott pontot. Amit nekünk nyújt így, nemcsak szemnek, de érzelemnek és értelemnek is igen való.