Gyökerek

László Gyula vetette föl, hogy a régésznek, a néprajzosnak, a nyelvésznek és az antropológusnak mind együtt kellene működni, hogy a magyarság eredetére vonatkozó kérdés megoldódjék. A szerző erre a lehetetlen feladatra vállalkozott munkájában. Ismerteti a hivatalos származási elméletet, és ezzel szembeállítja az ázsiai eredeztetési modelleket. Végigkísérhetjük a néprajz, az embertan és a nyelv sajátos összehasonlításait, ahol elsősorban nem az egyezéseket, hanem azok mellett a különbséget elemzi kritikusan. A régészeti adatok tükrében érdekfeszítő sétát tehetünk a Kárpát-medence írott történelem előtti területén, miközben kiderül, hogy az újkőkorban már egy magasan fejlett, békés, fémműves kultúra élt a területen. A nyelvi elemzés azt mutatta ki, hogy a hagyományos magyar népi kultúrához tartoznia kell egy tartós, zárt, letelepedett időszaknak. ,,Egyazon területen egy hosszú ideig letelepedett társadalom magas szinten fejlett kultúrája utódnyelvet keres, egy magas szinten fejlett nyelv viszont múltat keres: a logikus megoldás az, hogy a kettő összetartozik." Ezt igazolja a szerző a tudományos igényességgel elkészült munkájában.