Gyógyító csillagok

ELŐSZÓ A kötet annak próbál utánajárni, hogy az elmúlt évszázadokban miként vélekedtek az emberek az égitestek földi befolyásának hitéről. A téma kidolgozását nem kis mértékben az a kecsegtető remény inspirálta, hogy elmúlt századok kultúrájának számos rejtélyére választ adhat majd a kutatás eredménye. Miközben réges-régi képzőművészeti alkotásokban gyönyörködünk, vagy éppen hajdani kalendáriumok töredezett, megsárgult lapjait forgatjuk, a csodálat és az értetlenség érzése hatalmasodik el rajtunk.1 Csodálat egyfelől, mert az emberi kultúra és művelődés ránk maradt alkotásai már puszta létüknél fogva csodálatra méltóak, és értetlenség ugyanakkor, mert olyan különös motívumokat tartalmaznak, olyan izgalmas gondolatokat közvetítenek, amelyek mai tudásunkkal felfoghatatlanok számunkra. Rég letűnt idők hajdanvolt emberei, a művész, a kalendáriumszerkesztő és alkotásaik értő publikuma másként, más összefüggésekben szemlélte az őt körülvevő világot, mint ahogyan azt ma tesszük. Elődeink tőlünk már idegen gondolkodásmódját segít felderíteni ez a könyv, amely a régi idők világszemlélete és korunk empírián nyugvó gondolkodása között tátongó szakadék áthidalására vállalkozik egy mindannyiunk számára rendkívül fontos területen, az egészség és betegség terén. A csillagbefolyás hitének története ugyanis jól nyomon követhető és dokumentálható, amint az egy nagyszabású, az embert szűkebb és tágabb környezetével összhangba hozó világnézeti kísérlettől el is várható. A csillagfejtés a tudomány oly sok területére hatott, amennyire valamely egyetemes világszemlélet egyáltalán hatni képes, s olykor a történelem menetét meghatározó tényezővé nőtt. A kötet célja mindebből egy részterületnek, a sziderikus szellemű, vagyis a csillagok hatására alapozott gyógyításnak a kibontása, ami természetesen csak némi asztrológia- és művelődéstörténeti kitérő megtételével valósítható meg.