Gyilkosság a vidámparkban

Fülszöveg "A bokrok sötét, magas fala mögött, amikor már senkit nem láttak, Szlávka egy rövid, gyors csapással, aminek valaha nagy mestere volt, földre döntötte Vitalijt. >>Ha ezt reggel tudtam volna másik ruhát veszek<< - gondolta bosszúsan Loszev, miközben végighemperedett a füvön. Az ütés természetesen csak félerősségű volt, különben Vitalij nem gondolhatott volna a ruhájára. Szlávka közben egy villámgyors ugrással ellenfele hátán termett, s a karját megszokott mozdulattal hátracsavarva ezt ordította: - Visszaadod, te piszok? Vagy... A bokrok közül ekkot két árnyék lódult feléjük. - Hé, állj csak meg! - ragadta meg Szlávka karját az egyik odafutó fickó. - Először hadd mondja meg, hogy kicsoda... - Hát te ki vagy? - kérdezte kötekedően Szlávka. - Mi közöd hozzá - csattant fel a fickó -, ráfizethetsz, ha kíváncsiskodsz. - No, mi lesz? - fordult Loszevhez. - Figyelj csak, haver - mondta Szlávka gúnyosan -, most hárman vagyunk egy ellen, de lehetne kettő kettővel szemben, érted ezt a kis számtani műveletet? S abban a pillanatban az oldalára hengeredett, és egy ügyes mozdulattal fölrúgta a háta mögött álló fickót. Az felüvöltött fájdalmában, hátraugrott, és megbotolva a bokrok közé zuhant. - A kés nem játék, kisfiam - mondta Szlávka szemrehányóan."