Gazdáné Olosz Ella

Szeretem a feszülő láncfonalak pengését, a gyapjúmotringok puha omlását, a kecskeszőr ezüstös fényét... Szeretem a feszült várakozást, amíg kihordom a kompozíciók erővonalait, foltelosztását, egyensúlyát... Szeretem a belső remegést, miközben várom festékoldatokba mártott szálaimon a színezés csodáját... S szeretem a paraszt-osztováta recsegő-csattogó munkazaját, a vetélőről lepergő szálak szabad nyújtózását, a szövőtechnikák megszámlálhatatlan gazdagságban ajánlkozó, de mindig világos, áttekinthető rendjét... Szeretem őket, pedig mindenikkel megszenvedek, mint a szüléssel, de mindenik új erőt, új ötletet, új lendületet sugall, melyeket sajnos, képtelen vagyok egytől egyig megvalósítani. De melyik munkafázisról mondjak le? Nélkülük úgy érezném magam, mint rossz anya, aki gyermekeit életük egy-egy szakaszában dajkaságba adja, s szenvtelenül veszi tudomásul mások irányította fejlődésüket...