Galga menti ízek

Részlet a könyvből: Emlékek, ételek, izek Vankóné Dudás Juli a népmüvészet mestere, aki a Galga menti paraszti élet nagy ismerője és élője, igy ir a Falum Galgamácsa cimü könyvében: "Enni nem kaptak, ki volt osztva minden. Akkor nem volt ennyi kenyérhulladék. Még a haját és felvetették velünk, ha leesett, és megcsókoltatták. Ezt én is igy tettem gyerekkoromban. Ma meg kenyérrel van teritve minden helyiség, ahol étkeznek az emberek. A cigányok meg a koldusok kenyérért könyörögtek. Ma meg akármilyent meg sem esznek." Bizony, nem volt gazdag a Galga mentén élő emberek konyhája. A szegényebbek ételei között elsősorban a növényi eredetüek domináltak, mig a gazdag parasztság zsiros husnemüt fogyasztott nagyobb mennyiségben. 1984. év Karácsonyán és Szilveszterén több rokon családnál megfordultam Hévizgyörkön, Bagon és Galgahévizen. Kináltak halászlével, rántott hallal, gesztenyés pulykamellel, rántott hussal, malacpecsenyével. Tettek elém hurkát, kolbászt, virslit, rakott káposztát és takartot. Ott száradt az asztalokon a hagyományos beiglik megunt tésztája, amelyet körülölelt az annyi asszonyi furfanggal sütött, izesitett, diszitett torták, desszertek, krémes sütemények mézédes sokasága. Nem hiányzott természetesen a kocsonya sem, s aki adott magára, az Szilveszter éjszakáján jó paprikás, erősen zsiros korhelylevessen kinálta vendégeit, amelyben csak megtévesztésként uszkált a savanyukáposzta egy-egy vékonyra metélt levele, ám annál tolakodóbban tódult a szedőkanálra a füstölt sonka apró kockákra vagdalt serege, valamint a pirosra lángolt kolbász karikáinak regimentje.