Francia história II - Csikóéveink

Előszó Részlet: Hajaj! Hiába vágtattam oly hetykén Franciaország útjaink hegyen-völgyön át kedves fivéremmel, Samsonnal s szolgánkkal, Miroullal, bizony, mundintalan összeszorult a szívem, hogy oly messze marad el mögöttünk Mespech vára s a Sarlat-vidék, s mi tagadás, kis híján a könny is kiesett szememből, ahányszor felmerült lelki szemeim előtt az a kőcsipkés fészek, hol a tojásból kibújtam s megtollasodtam biztonságos oltalom alatt e vészterhes időkben, hála várunk bástyáinak, s még inkább apám, Sauveterre bácsikám s katonáink vitézségének, mert igazán úgy van az, ahogy szülőföldem szólása tartja: Nincs jó fal s bástya jó vitézek híján. De semmi! Elvégre betöltöttük immár tizenötödik életévünket, jól a fejünkbe verték a latint (hol már ott lakozott az oc nyelv mellett a francia is!), mi több, kiálltuk a vitézség próbáját is Lendreive-ben, ideje hát kibújnunk Barberine meleg dunnája alól, vagy ahogy mondani szoktam: kivetkezni kölyökpendelyünkből, s ha már, vesztünkre, másod- és harmadszülöttként jöttünk a világra, ideje bizony elindulni s mesterséget tanulni Montpellier-ben, mint ezt édesapám rég eltervezte volt.