Fiam, Absolon!

Tündöklés és nyomorúság, fölívelés és lehanyatlás - klasszikus tragédia Thomas Sutpen élettörténete. Jellegzetesen déli történet ez: a rabszolgatartáson alapuló "dicső" múlt átkos következményeinek elrettentő példája; egyszersmind jellegzetesen amerikai krónika: a kiüresedőfélben lévő amerikai álom kudarcának keserű példázata. Hogy mi is történt Sutpen Százán a família hányatott sorsú tagjaival, abba az olvasó éppoly lassan nyer bepillantást, mint a regény négy elbeszélője, akik konok szenvedéllyel fűzik egyre tovább a mesét, s így teremtenek az emlékezetből idézett alakok köré mítoszt. A faulkneri életmű más elemeiből is ismert krónikások szintúgy a regény hőseivé lesznek, s ezáltal szavaikban elválaszthatatlanul egybeolvad fikció és valóság, így csak homályosan, fokról fokra tárul fel a Sutpen elméjét betöltő terv és a végzetes bukás históriája. Faulkner stílusának eredetiségét, szereplőinek változatosságát, a tragikus sorsok páratlanul intenzív, ám olykor humort is megcsillantó ábrázolását kitűnően foglalja össze az írótárs, Roben Penn Warren véleménye: "Nincs a világirodalomban olyan táj, amely tárgyi valójában elevenebben jelenne meg előttünk, mint Faulkner képzeletbeli megyéje."