Férfiak

Nem készítek terveket. Ezért aztán az elmúlt két évben sok mindenbe belefogtam: írtam hangjátékot, drámát és - természetesen továbbra is - novellát. Most, e könyvben, nem mutatható be valamennyi: a "láthatatlan színpad" dialógusait leginkább a hangszalag őrzi. De az 1963-ban színre vitt drámámat - néhány elbeszéléssel együtt - olvasásra nyújthatom át a tisztelt Közönségnek: azoknak, akik látták annak idején, s azoknak is, akik előtt még ismeretlen. A színpad továbbra is vonzókörében tart - de igazán a próza érdekel. Legszívesebben novellát írok - ha olyan szerencsés helyzetbe kerülök, hogy tudok írni. A színházban esténként több száz emberhez szólhat az író, a szavak ereje azonnal mérhető, s ez igen fontos; élménynek pedig nagyszerű és feledhetetlen. Átéltem már, s meg akarom ismételni. De a legnagyobb örömöt mégiscsak akkor érzem, amikor egy elbeszélésem úgy sikerül, ahogyan szeretném. Bevallom, ritkán ér ilyen öröm.