Felvonások között

Egy kis vidéki kastélyban nagy esemény készül: a meghívott környékbeli előkelőségek mulattatására a parasztok és cselédek Parádét adnak elő, vagyis több felvonásban megjelenítik Anglia történelmét. A nyílt színi előadást hol hosszúra nyúló szünetek, kosztümigazgatások és -cserék, a makacs gramofonnal való hadakozás, hol egy zápor szakítja félbe, hol a nézők kisebb-nagyobb magándrámái. A házigazdák, Isa és Giles Oliver széthullófélben levő házassága külön jeleneteket generál: a kikapós Giles egy közönséges gazdag nővel flörtöl, Isa egy délceg, de a regény során soha meg sem szólaló földbirtokos után sóvárog, s közben egy túlérzékeny, helyét sehogy sem találó homoszexuális fiatalemberrel vél lelki kapcsolatot felfedezni. Egyre baljósabb színezetet nyer maga a Parádé is: az alig hogy elmúlt viktoriánus kor torzképet ölt, a jelen ábrázolását pedig egészen groteszk módon oldja meg a különc rendezőnő – a szereplők szedett-vedett, csorba tükröket tartanak a közönség elé. S mindeközben az egyre kevésbé idilli előadást és magánéleteket harci repülőgépek moraja töri meg: Anglia számára is elkezdődik a második világháború. A múlt és jelen, ember és ember, művész és közönség közötti kapcsolatteremtés lehetősége vagy lehetetlensége – erről szól Virginia Woolf utolsó, komor tónusú s mégis talán leghumanistább regénye, melynek befejezése után pár héttel az írónő az Ouse folyóba ölte magát. Virginia Woolf (1882–1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője, a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoport alapítója, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. Fontosabb regényei: Mrs. Dalloway (1925), A világítótorony (1927), Orlando (1928), Hullámok (1931), Felvonások között (1941).