Felszabadultak

Nyomtatta Athenaeum r.-t. könyvnyomdája, Budapest. Előszó Részlet a könyvből: Molnár Mancika, a titkárkisasszony egyik kezével a telefonkagylót tartotta a füléhez. A másikkal gondosan hullámosított, szőke haját rázogatta széjjel a homloka fölött, közben fényesre csiszolt körmeiben gyönyörködött. Unott hangon válaszolgatott bele a beszélőkagylóba. - Tizenegy órakor, elnök úr, igenis... Mindjárt megnézem a naptárt... Elő van jegyezve, kérem... Igenis, figyelmeztetni fogom a képviselőnőt... Köszönöm... Letette a kagylót, hozzátámasztotta a kis tükröt a tintatartóhoz és szakértő figyelemmel tanulmányozta az állán az apró, piros pörsenést. Az előszobába nyiló, fehérre fényezett szárnyasajtón félénk kaparászás hallatszott. Kis egérkekapirgálás, amikor még csak próbálgatja, kerülgeti. Azután rés támadt az ajtón és a keskeny nyíláson nyomakodott be Virág Vera, a bátyus leány. A feje kékbabos, világossárga kendővel volt bekötve. Az egyik kezében fehér házivászonba kötött motyó árválkodott. Egyetlen lépéssel sem bátorkodott előre az ajtótól. A hátát nekitámasztotta. Már éppen köszönni akart, amikor rászólt Mancika: - Maga már megint itt van?...