Fehér zaj

Mitől tökéletes az élet? A haláltól. Mitől mégsem tökéletes az élet? A halálfélelemtől. Jack Gladney professzor egy amerikai egyetemi városkában tanít, zavaros családi viszonyok közt, sok házasságból sok gyerekkel, feje körül a tudományos fontoskodás glóriájával. A zűrös család körül, a lomha kisvárosban mindenki függőkertes plázákban, buja szupershopokban, testhezálló gyorsbüfékben, csillapíthatatlan fogyasztási lázban, kékesen derengő tévéfényben, elektronikusan áradó információkból jól értesülten éli mindennapjait. A légmentesen illeszkedő digitális díszleteken itt csak egyvalami üt rést; a félelem a felfoghatatlan, egyszeri és mindnyájunkat utolérő „eseménytől”. Vagyis a haláltól. Errefelé a vegyi katasztrófa és a katasztrófa-szimuláció között alig akad különbség. A méreggel belélegzett halál a saját életét éli a megmérgezett emberben: az áldozat meghalhat, a halál akkor is tovább él tetemében. Don DeLillo azonban a halálfélelemre is tud egy meghökkentő receptet... A hetvenéves szerzőt, a mai amerikai próza meghatározó alakját a posztmodern sci-fi alapító atyái közt ünneplik. A tizennégy regényével zajos sikereket arató, hazai és nemzetközi díjakat besöprő kultuszíró Fehér zaj című regénye a Time magazin „Minden idők 100 legjobb könyve” listájára is felkerült, sőt szerzőjét a Nobel-díjra esélyesek közt emlegetik.