Falvak az uradalmak helyén

Magyarország meghatározó történeti településformája volt a nagybirtok termelési viszonyaihoz igazodó uradalmi falu. A pusztai szórványok alkotta településkép szerves egységet alkotott a környező kultúrtájjal. A könyv első része ennek a kevesek által kutatott településformának a kialakulásával és sajátos esztétikai értékeivel foglalkozik. Még kevésbé ismertek azok az új községek, amelyeket az 1945-ös földosztás részeként alapítottak az uradalmi falvak helyén. Holott ezek a falvak a vidéki modernizáció történetének rendkívül érdekes epizódját jelenítik meg. A korabeli építésztársadalmat megmozgató feladat eredménye egy jellegzetes formanyelv kibontakozása, amely a hagyományos falukép értékeit a modern építészet alapelveivel ötvözte. A könyvben népies modernnek elnevezett irányzat rövid életűnek bizonyult ugyan, de ebben sokkal inkább a politikai változás, semmint a szakmai sikertelenség játszotta a döntő szerepet. Történeti érdekességén túl a falu modernizációjának bő fél évszázaddal ezelőtti kísérlete tanulságos lehet a mai tervezőmunka számára is. Közvetlen ötleteket adhat a hagyományos hosszúház alaprajzi racionalizálásához éppúgy, mint a közintézmények csoportosításához vagy a zöldfelületi rendszerek kialakításához..