Ezeregyéjszaka legszebb regéi II. kötet

Benedek Elek Kisbaconban született 1859. szeptember 30-án és 1929. augusztus 17-én, munka közben érte a halál. A Népmese Napja, melyet minden év szeptember 30-án tartanak, az Ő születésének emlékét őrzi. Olvasói és tisztelői a ,,Nagy mesemondó"-ként emlegetik. Meséin, mesefordításain generációk sora nőtt fel és ismerte meg történeteinek mély bölcsességét. Benedek Elekre a különböző kultúrák népmesekincse is erősen hatott. A szász és román mesék összegyűjtésével és kiadásával megszerettette a nemzetiségeket, és megismertette a gyerekekkel a mese-rokonság lényegét. De a világirodalom mesekincsének átültetése, lefordítása, mint pl. : a Grimm testvérek meséi 31 kiadásában, az Ezeregyéjszaka legszebb regéi 18 kiadásban ismét az egyetemes mesekincs bemutatására vállalkozott. A meséket nem szóról szóra fordította le, de nem is hamisította meg az eredeti mondanivalót, hanem a saját ízes nyelvén adta azt át olvasóinak. A magyar olvasó, aki gyermekkorában Benedek Elek fordításában ismerte meg a Hófehérkét vagy az Ezeregy éjszaka regéit az eredetit olvasva, csalódva teszi le a könyvet. Az Ezeregyéjszaka legszebb regéinek bevezetőjében az alábbiakat írja: Sherezádé meséit a szultán leíratta s kincstárában helyezte el. Harminc könyvet töltöttek meg e mesék, de később a palotát lerombolták, s ekkor sok elveszett e könyvekből. Ami megmaradt, azokat a művelt világnak csaknem minden nyelvére átültették. Ezt cselekedtem én is, gyerekek, kiválogatván e szép mesék közül is a legszebbeket.