Erdészeti zsebnaptár az 1943. évre I-II.

Új sorozat I. évfolyam 2 kötetben (a régi sorozat XXXIX. évfolyama). Meginditotta 1882-ben: Horváth Sándor. Szerkeszti: Dr. Ing. Mihályi Zoltán erdőmérnök, az Országos Erdészeti Egyesület titkára. Kihajtható térképmelléklettel, fekete-fehér ábrákkal illusztrálva. Korabeli hirdetésekkel. A köteteket patenttel ellátott fül védi, a kötés metszés felöli szélén vonalzó. ,,Az Országos Erdészeti Egyesület igazgató-választmányának 1936. évi december hó 15-i ülésén Orosz Antal ny. m. kir. főerdőtanácsos azt indítványozta, adja ki az Egyesület újból a magyar erdőgazdaság nélkülözhetetlen segédkönyvét, az ,,Erdészeti Zsebnaptár"-t, amely 1919-ben jelent meg utoljára. Az indítványban a gyakorlat kívánsága jutott kifejezésre. 1882-től 38 éven át volt hűséges kísérője az erdővel és fával foglalkozóknak a Zsebnaptár; nemcsak az erdőmérnökök, a fatermelők és erdőaltisztek mindennapi munkáját könnyítette meg számos vonatkozásban, hanem komoly haszonnal forgatták az erdőbirtokosok és a fakereskedők is. Tartalmában az évek folyamán keveset változott, de olcsó ára (2 korona) és a függelékül közölt címtár általános érdeklődéssel kísért adatai annyira közkedveltté tették, hogy a szakközönség mindén évben megvette az új kötetet. Néhai Horváth Sándor, a magyar erdőmérnöki kar egyik legkiválóbb képviselője, ezzel a munkával is őszinte köszönetre kötelezte kortársait. Fiatal kir. erdőfelügyelő volt - aki szakbeli lelkesedésből hosszú ideig Egyesületünk titkári teendőit is ellátta - amikor a Zsebnaptár első kötetét öszszeállította, s miniszteri tanácsos korában, mint az államerdészet vezetője, sem restelte a szerkesztéssel járó fáradságot. A régi sorozatnak mind a 38 évfolyama az ő nevét viseli; emlékezzünk erre mindig hálás tisztelettel! Az első világháborút követő összeomlás Egyesületünk anyagi alapjait is annyira megrendítette, hogy még az egyetlen magyar erdőgazdasági folyóiratot, az ,,Erdészeti Lapok"-at is csak a legnagyobb erőfeszítéssel - havi 1 ív terjedelemben! - tudta fenntartani; a Zsebnaptár kiadására a 70%-kal megcsappant és értékét veszített tagdíj jövedelemből már nem futotta. Horváth Sándor halála után pedig nem is akadt senki, aki a szerkesztés terhes munkáját vállalta volna."