Erdélyi utakon III.: Brassótól Nagyenyednek

Sepsiszentgyörgyről a Brassó felé vezető útra térünk, és egy-kettőre áthajtunk a Feketeügyön. Itt már a Barcaságot járjuk. Távolban a Brassói-hegyek kerítik a látóhatárt. Nyugatra a párába vesző Persányi-hegyek révedeznek elénk, de a szemünk tengelyében Szászhermány (Honigberg) fekszik. Könnyen döntöttünk, előbb oda megyünk, csak aztán keressük fel Prázsmárt (Tartlau), a műút túlsó oldalán. Szászhermány helyén a honfoglaláskor magyar falu állt. II. Endre királyunk 1211-ben az egész Barcaságot a német lovagrendnek adományozta, hogy védjék az ország határait. A keresztes lovagok öt erős várat építettek ezen a tájon: Keresztvár (Kreuzburg), Földvár (Marienburg), Feketehalom (Zeiden), Höltövény (Heltzdorf) és Törcsvár (Törtzburg). 1224-ben a pápa olyan területi függetlenséggel és szabadsággal ruházta fel a barcasági német lovagrendet, amilyennel odáig hazánkban csak a pannonhalmi Benedek-rendi apátság rendelkezett. A pápai exemptio birtokában függetleníteni akarták a magyar királyságtól a nekik adományozott területet. Ezért II. Endre király 1225-ben fegyverrel kergette ki az országból őket. Az általuk létesített német telepesfalvak azonban megmaradtak. IV. Béla 1240-ben a kerci cisztercita apátságnak adományozta őket.