Én örök szerelmem

Egy fiú találkozik a szerelemmel kilenc-, tizenhárom, tizenöt és huszonnyolc évesen. Felkavaró, mély és intenzív érzés mindegyik, mégis más, mint ahogy másként teljesül be a szerelem egy kisfiú, egy kiskamasz, egy nagykamasz és egy fiatalember életében. Matteo emlékeit megelevenítő négy fejezetben - zenei tételben - a hangnem és a hangszín a különböző életkorokhoz alkalmazkodva változik. Rendkívül szokatlan az elbeszélésnek ez az elevensége, sodró lendülete, amikor az előadónak szinte a lélegzetvételét is érzékelni lehet, ahogy szaladni kezd egy mondat, majd lelassul, tétován félbemarad, ahogy az elbeszélés lázában csaponganak a gondolatok. Aldo Nove regénye őszinte, szenvedélyes és gyengéd vallomás, egyben ironikus tükörképe Olaszország utolsó évtizedeinek, amikor minden végleg megváltozott. Aldo Nove (1967) a fiatal olasz írónemzedék egyik legismertebb tagja. Első regénye, a Woobinda 1996-ban jelent meg. Ugyanabban az évben adta ki az Einaudi Kiadó új sorozatában a "Stile libero"-ban (Szabad stílus), a Cioventú cannibale című antológiát, amelyben Nove egyik elbeszélése is helyet kapott. A kötet az olasz irodalmi élet nagy eseménye lett, a benne szereplő írókat azóta is "kannibál fiatalok"-ként emlegetik. Új stílust és hangot hoztak, amelynek leggyakoribb jelzői: agresszív, provokatív, játékos. A szerző újabb regényei már ebben a sorozatban jelentek meg: Puerto Plata Market (1997), a korábbi mű bővített kiadása: Superwobinda (1998), Amore mio infanito (2000) A szerelem az amikor meglátsz egy kislányt és hirtelen kedved támad bohóckodni csak hogy megnevettesd vagy amikor a templomban ülsz és ő megfordul neked meg erre olyan veszett kalimpálásba kezd a szíved, mintha egy órát vagy másfelet futottál volna egyfolytában és a pap akár eget verő káromkodásba is kezdhetne fent az oltárnál te észre sem vennéd hiszen csak azt lesed, hogy a kislány hátrafordul-e újra. A nagyok szerelme viszont komolyabb dolog ők tányérokat törnek és gyerekeket csinálnak.