Emberpassió

FÜLSZÖVEG Az 1956-os forradalom következményeként külföldre száműződött akkori fiatal magyar költőnemzedék egyik legjelentősebbé vált egyéniségének, András Sándornak lírája mutatkozik be most: teljességében. Ez idáig csak a szűkebb szakma ismerhette és méltányolhatta ezt a poézis-teljesítményt, jóllehet, aligha értékelhetik nélküle nemzedékünk olvasótörténészei; mert megkerülhetetlenségünk András Sándor élményszemélye. Mostani kötete válogatott és új verseit tartalmazza. Ami a korábbi válogatott: az Önmagát fújó harsonák alatt, a Rohanó oázis, a Mondolatok, az Üzenet nélkül iparkodó futár, A teremtés előtti ember című könyvekből verbuválódott. Ami az újabb: az Örökhúsvét, igencsak friss és ugyancsak lenyűgöző. A minőségmérleg, avagy a minőségegyensúly pedig: András Sándor élménytörténete kezdettől fogva a valóság iránti szenvedély-esendőség, hibátlan nyelvi megfelelőivel; az ilyen, kettős értelemben vehető tárgyilagossággal. És a kiemelkedő intellektus-érzékenység, ízlés, irónia és játékosság. Valamint a - mondhatni - új szintaxis-földrészek felfedezése és meghódítása, aminek természetes, önkéntelen következményei a közhelyeket elidegenítő effektusok, az ismeretelméleti kételyeket, gondolkodástörténeti dilemmákat és az érzelem-dagályosságot átélő és ugyanakkor kifigurázó ráció-keserűségek és az azok mögötti belátás-szomorúságok. András Sándor költészete: megrázó tragikum, annak mindig keletkező eredetiségében.