Embermentő közszolgák a holokauszt idején

A kötet embermentők és üldözöttek személyes történetének megismertetésével kíván adózni a holokauszt áldozatai és egyben azok emlékének, akik tenni mertek az üldözöttekért. Tény, hogy az 1944-es és 1945-ös esztendők a magyar történelem legsötétebb időszakai közé tartoznak. A német megszállás, a zsidóüldözés kiteljesedése, majd a harcok nemcsak anyagi, hanem morális értelemben is romba döntötték az országot. Kényes kérdésként vetődik fel, hogy a korabeli magyar közigazgatást, honvédséget vagy éppen a rendvédelmi szerveket mekkora felelősség terheli az akkor történtekért. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az embertelenség e korszakában is sokan katonák, rendőrök hivatalnokok, éppúgy, mint lelkészek, tűzoltók vagy éppen munkások nemegyszer kijátszva, igen gyakran egyenesen megszegve törvényeket, rendeleteket vagy akár parancsokat, szolidárisak voltak embertársaikkal. Némelyek csak emberségről tettek tanúbizonyságot azzal, hogy vonakodva, már-már a szabotázs határát súrolva voltak csak hajlandóak végrehajtani a különböző utasításokat. Az izraeli Jad Vasem Intézet által alapított Világ Igaza elismerést a háború után azok kaphatták meg, akik önzetlenül, életük kockáztatásával segítettek a zsidó üldözötteken. Ma már a kitüntetettek száma világszerte meghaladja a huszonötezret, közülük több mint nyolcszázan magyarok. A kötet embermentők és üldözöttek személyes történetének megismertetésével kíván adózni az áldozatok és egyben azok emlékének, akik tenni mertek az üldözöttekért.