Eltűnik a hóri domb

Sinka István a 30-as évek közepén a népi írók legjelentősebbjei után "megkésve" indult. Juhász volt, szülőhazája az Alföld, az életet a magyar puszták legelesettebb rétegének sorsát viselve ismerte meg; együtt szenvedett, együtt vágyakozott osztályosaival egy igazságosabb rend után. Előbb Ady-sugallatú, majd hangját találva, népies-balladás tónusú verseskötetei sorra láttak napvilágot. (Himnuszok Kelet kapujában 1934, Pásztorének 1936, Vád 1939, Az élők félnek 1940). Bennük egyfajta ősi rideg paraszti világot elevenített meg, a pusztai nyomor életképeit villantotta fel; pásztorokról, zsellérekről, uradalmi cselédekről, megalázkodott, kifosztott, öregségükben félredobott parasztokról írt, s átkozta az uradalmat, az uraságot, kastélyt és hajcsárokat. Színes, ízes írói nyelve, képei, hangulatai, alakjai, írásainak tragikus mélysége s humora is e nép ismeretéről és szeretetéről vallott. Prózai írásainak is ezek voltak pozitív vonásai, közülük néhány sikerült darab most jelenik meg először kötetben. Vissza TARTALOM Viszontlátásra, pankotai juhászok (1959) 5 Kadocsa, merre vagy? (1943) 34 Mikor Gebei gulyás volt (1948) 110 Három öreg (1956) 119 Fekete legények karácsonya (1955) 124 A simonkereki fütyölés (1942) 128 Lovas ember égtájakkal igazodik (1943) 133 Kétágú történet (1942) 141 Mikor a kakukk dalol (1945) 148 Két kis özvegy (1945) 153 Termékeny nyár (1945) 157 Esti füst (1940) 164 Két ember a Váci utcából (1954) 171 Utolsó ítélet (1948) 186 Eltűnik a hóri domb (1957) 196 A sárga tyúk (1946) 202 Levél Ág Jánosnak (1945) 212 A fekete rigó (1946) 217 Balla Sándor egyik szavát másikba őti... (1957) 222 Adél (1959) 227 Érparti történet (1960) 250 Utószó 299