Életképek

Életképek? Igen, társadalmi freskó a mai magyar valóságról, melynek valamennyi képviselőjét megtaláljuk itt 250 oldalba sűrítve. A történetek egyik tipikus alakja a kisember, akit akárhányszor döngölnek a földbe, többnyire ott is marad sajnos. Van, aki lázad, verekszik, mint az Életképek ,,főhősei". Hiába: mint a föl-földobott kő mindig visszahullnak a magasból - a társadalom uralkodó erőivel legfeljebb egy nagy ember szállhat szembe sikerrel. Szomorú, de az igazi valóság ez, amit az író dísztelen stílusban, mégis figyelemreméltó szuggesztivitással ábrázol. Az írások gerince az akció, ezért olvasmányosak is. Azonban minden cselekvésben ott bújkál a lélek és valamilyen eszmei mondanivaló, más szóval egyszerre voltaire-i, illetve maupassant-i és csehovi vonásokat mutatnak fel a kötet elbeszélései. A témák meglehetősen változatosak, színesek: a prófétaság elöl menekülő Tóth Jónás (Éli, éli... !), társkeresés az interneten (Internet avagy az igazi), ezotéria (Hatodik érzék), irodalomköri capriccio (Sic itur ad astra), elfojtott vágyak (A nagy ugrás) stb. Aki mindezeket elolvassa, garantáltan sokáig fog még emlékezni reájuk.