Életem (Gobbi)

FÜLSZÖVEG A zenei előadásművészet talán minden területén ismerünk olyan zseniális művészeket, akik működése szinte sorsforduló. Az ilyen művészek forradalmasítják az előadásmódot, új eszméket honosítanak meg - vagy esetleg nagyon is régieket elevenítenek fel -, de mindenképpen átalakítják nemcsak a művészek, de a közönség ízlését és szemléletét is. A modern operajátszás területén ilyen művész Tito Gobbi. Tulajdonképpen az ő nevéhez kapcsolhatjuk a mai "énekes-színész" fogalom megszületését, hiszen ő volt az első - vagy az elsők közt a legeredményesebb és leghíresebb -, aki nem elégedett meg az ember énekhang szépségének csillogtatásával, a virtuóz technikával és az operaéneklés többi külsőség eszközével, hanem azt vallotta, hogy az énekes minden rendelkezésre álló eszközt latba kell vessen egyetlen cél: az ábrázolt figura minél sokoldalúbb megvilágítására. Így Gobbi és követői számára egyaránt fontos és lényeges az ének és a színjáték, a maszk és a jelmez. Az énekben magában pedig nincsen fontosabb feladat, mint a jellemzést szolgáló különböző hangi árnyalatok megvalósítása. Ezt nevezzük összefoglaló néven mai, modern operajátszásnak; s ennek az irányzatnak volt elindítója Tito Gobbi. A nagy művész egyben kitűnő humorú ember is. Emlékiratai számos humoros epizódot tartalmaznak. Színes, olvasmányos lektűr ez az életrajz, azt az olvasót is jól elszórakoztatja, aki nem a szakma rejtélyeire kíváncsi. S felvonulnak a lapokon az elmúlt fél évszázad nagy operaénekesei is, élükön Maria Callasszal, korunk legnagyobb Scarpiájának állandó Toscájával. Döbbenetes hatású képanyag egészíti ki a szöveget. Ha volt könyv, amelyben az illusztrációs anyag egyenértékű a szöveggel, úgy ez az. Hiszen Gobbi szerepképei lenyűgözően bizonyítják a fentieket: minden szerepében más és más arc néz velünk szembe, más és más karakter tükröződik rajtuk.