El Galante pajzán emlékiratai

Legújabb hív hitvesem neve: Sárika! És: nincs apja, hanemha: az anyja, ah! Anyósom felér ezer apóssal, és: mily minősíthetetlen rosszhiszeműsége! Ahelyett, hogy ellátná a gazdaságot, a rívó malaczoknak adna tápot, tápot ad ama gonosz szóbeszédnek, miszerint: a kántor leánya, Fruzsinka, szegény szerénységem gyümölcsét hordja a szíve alatt. Mily roppant nehezemre esett leírni, anélkül hogy pennám paczát ne ejtsen! Mi igaz az egész híresztelésekből, annyi mindössze: néha kikocsikázom Fruzsinkával, ritka erényes, sok jó könyvet olvasott leányka, hah, haha, kikocsiztam anyósom szájától örökké hangos és ebből kifolyólag czivakodó hangulatot kóvályogtató házból, és tagadhatatlan! Tettem, amit tettem, de nem gonosz indulattal, sem nyerészkedési, sem üzekedési vágyból! És: a legnagyobb titokban! Amennyiben: csak a község szélén (mely község feküdt híresnevezetes Kalotaszegen) segítettem fel egy szál ló vontatta bricskám kemény ülőkéjére, és! Tettem mindezt egykori, de mindholtomig kötelező huszáros tapintatból, beczenevemet meg nem czáfolandó galenteriából. Ah, hogy miért? Ez is egy kérdés? Csupáncsak azért, mert Fruzsinkám nevelődni, mivelődni vágyott, tudni akarta, hogy viselkedjenek távoli nagyvárosok keccsel bíró dámái, madmazeljei, frajlánjai! Megoktattam, meg én!"