Éjjel a fűben

Mintegy tizenöt esztendeje jelentkezett Vathy Zsuzsa elbeszéléseivel a magyar irodalomban. Már első kísérletei méltán keltettek föltűnést, mivel a kordivatoktól függetlenül, a saját hangján, a saját letisztult, sallangmentes formavilágával és témáival hívta föl magára a figyelmet. Stílusának keresetlensége azonban nem szürkeség, mindig megtalálja azt a szót, azt a kifejezést, amely szuggesztív erővel hat, atmoszférát, helyzetet teremt. Jellemzései tömörek, s alakjai annak ellenére karakterisztikusak, színesek, hogy a leghétköznapibb életből, a mindennapi élet eseményeiből emeli ki őket írói vizsgálódásainak boncasztalára. De ez a meghatározás nem is pontos Vathy Zsuzsa módszereit megközelítendő: a helyszín, a közeg, a helyzet és az esemény éppen olyan természetes, magától értetődő, mint esendő, csellengő, magukat kereső, tétova alakjai. Írásművészetének varázsa abban rejlik, hogy hőseinek kisszerű, szürke, köznapi világát rendkívül szuggesztíven, érzékletesen, színesen tudja megjeleníteni. Vissza TARTALOM Útijelentés 5 A hét legrosszabb napja 50 Születésnap 55 Ha azon a nyáron 68 Érdemes levelet írni? 82 Vigyázat, bukkanó 91 Szégyen 109 Éjjel a fűben 118 Szökőnap 124 A'Dam 129 Farmer 137 Lelőttek egy kutyát 146 Ők hárman 151 Kiállítás 154 Attila és én 158 Kivel találkoztam? 161 Rendkívüli és meghatalmazott 164 Az ősi háztető 170 Drakula 262 Ki látott rétisast? 308