Egy munkásháztól a városházáig

Kiss Imre visszaemlékezéséről Kiss Imre, aki 1986-ban töltötte be 80. életévét, az 1920-as évek elejétől kezdve részt vett a munkásmozgalomban. Makón a város felszabadulása utáni hetekben, hónapokban a kommunista pártszervezet titkáraként tevékenykedett, majd 1945. tavaszán polgármesterré választották. E fontos tisztséget több éven át betöltötte, majd a népi demokratikus átalakulást szolgálva más közéleti posztokra került. Visszaemlékezése átfogja a gyermekkorától a felszabadulás utánig terjedő fél évszázadot. Beszámol gyermekkoráról, miközben részletesen tudósít szülővárosának, Makónak I. világháború előtti és alatti életéről. Írásában feltárulnak családjának, közvetlen környezetének anyagi, gazdasági viszonyai, életkörülményei, hétköznapjai, mindennapi életének kisebb és nagyobb eseményei. Önéletírásának tartalma, mondanivalója kiterjed a város társadalmi viszonyainak bemutatására - olyan módon, ahogyan ő ezt gyerekként érzékelte, tapasztalta és átélte. Egy alföldi parasztváros félig paraszt, félig munkás lakossága életének olyan régióiba enged bepillantást ,amelyek régen eltűntek már és amelyeket a mai nemzedékek egyáltalán nem ismernek. Önéletírásának valósághű volta, a régi világot és életet felidéző ereje jól megmutatkozik a gyerekkorát tárgyaló fejezetekben. Kevés memoár olvasható, amely ilyen erővel tudja bemutatni egy parasztváros századeleji életét, viszonyait, amely ilyen életműszerűen ad számot városi szegényparaszt családok századeleji világáról. A memoár értéke a továbbiakban abban mutatkozik meg, hogy hűen, részletesen, megjelenítő erővel számol be egy fiatal munkás életéről, tapasztalatairól, az 1910-es évek végéről, az 1920-as évekről. Valósághű, gazdag, minden lényeges momentumra kiterjedő rajzát adja az 1920-as évekbeli munkás-életnek.