Művészkedő magyar pásztorok

ELŐSZÓ Magyarországon is a ,,fölvilágosodás" jegyében folyt le II. József császárnak, a ,,kalapos királynak" uralma. Ki szurokfáklyával, ki faggyúgyertyával, ki csak olaj mécsessel - már ahogyan tehetségétől tellett - igyekezett embertársának elméjét fölvilágosítani. ,,Tekéntetes, nemes, nemzetes, vitézlő mindszentfalvi Petrovszky Sándor úr, felséges császári és koronás fejedelem lovas seregében főhadnagyi tiszt" szűkebb hazájában széttekintvén, úgy látta, hogy kiváltképen a legelőmezőket járó pásztorok élnek nagy lelki sötétségben. Fölkérte hát Molnár Keresztély János győri lelkészt - korábban Jézus-társasági áldozópapot, későbben szepesi kanonokot -, hogy gyújtana világot a pásztoroknak, mert vétek ezt az istennek, embernek, hazának és fejedelemnek olyan sok hasznot hajtó társadalmi osztályt továbbra is tudatlanságban tartani, ,,tömlöcre, akasztófara, kerékre, nyársra, hollók gyomrára ereszteni". Molnár Keresztély János ennek a fölkérésnek egy Pozsonyban, 1775-ben, névtelenül kiadott könyvével - ,,Pásztorember, avagy a pásztorok tanításáról két könyv" - tett eleget. Ebben a művében a jámbor életű és nagy tudományú lelkiatya Isten, ember, uruk, önmaguk és a köz iránt való kötelességeik mellett a bibliából, a görögök és rómaiak történeteiből, de még a "mennykőről", az "ebfejűről", a "restállatról" és az "erdei emberekről" is kioktatja a pásztorokat. Vissza TARTALOM Előbeszéd 7 Nagy Pál Miklós 16 Lengyel József 26 Deák Sándor 36 Hoffer János 50 Gyurkó Pál 60 Kapoli Antal 69 Nádasdi István 86 Kálmán István 98 Berze Jani 107 Perczel János 120 Lőrincz Pál 130 Breglovics Kálmán 140 Függelék: A magyar pásztorművészetről 147