Egy boldog élet a technika és tudomány szolgálatában

Manfred von Ardenne vonzalmát a természettudományhoz és a technikához már gyermekkorában felismerték. Még kiskorú, amikor első kutatólaboratóriumát felépítette, és ez a magánlaboratórium rövidesen nemzetközi tekintélyre tett szert. A kutató, alkotó tevékenység megszállottja. A társadalmi megfontolások akkortájt még alig érdeklik. Találkozása Max Planckkal és más jelentős humanista személyiségekkel azonban arra ösztönözte, hogy a tudós erkölcsi felelősségéről elgondolkozzék. Szemlélete tágult és gazdagodott a Szovjetunióban töltött tíz év alatt. Kapcsolata a szocialista valósággal és számos kiemelkedő szovjet tudóssal megmutatja neki az utat a szocializmushoz, és a békéért folytatott munka fontossága és jelentősége egyre inkább tudatosodik szemléletében. Elhatározza, hogy az NDK-ban fog élni. Hatszáz bel- és külföldi szabadalom fémjelzi sikeres életútját, valamint az utóbbi időben világszerte nagy figyelemmel kísért eredmények a rák és a szív- és érrendszeri megbetegedések leküzdéséért folytatott harcban. Ez az életút - amelyet a szerző boldognak nevez - korántsem volt konfliktusmentes. Éppen bonyolultságában és sokrétűségében rejlik nagysága. Önéletrajzát is élményeinek őszinte és hiteles története tette világszerte az utóbi évek egyik legkeresettebb sikerkönyvévé.