Egérderby

ELŐSZÓ Ezt a könyvet egy ajánlással szerettem volna kezdeni: Tom, Jürgen, Zsolt, Gábor és Tsaik életbeni megfelelőjének azzal, hogy bocsássanak meg. A cégjelzés erőltetett kísérlet volt arra, hogy párhuzamot vonjak más, hasonló kaliberű cégekkel, mint például a Magyar Lóverseny Vállalat. De, mint minden általánosítás, ez is zavaró lehet rájuk nézve, s gyakorlatilag még mindig túl keveset tudok róluk, hogysem nyugodt lelkiismerettel egy kalap alá vegyem őket. Az ajánlás mégis abból a közös felismerésből fakad, miszerint ugyanazt a pedált tapossuk mindannyian, csak ki hátrább, ki előrébb ül a nyeregben. Ez első szinten igaz is, második szinten - a megírás szintjén - már nem. A szavak önmagukban nem sokat jelentenek, másként kellett őket elrendeznem ahhoz, hogy előtűnjön a harmadik jelentésszint. Tehát röviden: felhasználtam, őket, ahogyan magamat is - ezért kérem az elnézésüket,. Remélem, hogy - az értékeléstől függetlenül - méltányolják az erőfeszítést, és egészen biztos vagyok abban, hogy megértük. Ennek a kísérletnek az eredménye ez a könyv. Nem tudom, melyik kategóriába sorolható be: önéletrajz-e vagy inkább regény. Habár kétségkívül az előbbire jellemző vonások túlsúlya uralkodik benne, magam mégis inkább az utóbbihoz sorolom. Ahhoz, hogy írjak, olyan témára volt szükségem, amit ismerek. Nem volt sok választási lehetőségem. Sosem volt sok választási lehetőségem. S rövidesen be kellett látnom, hogy képtelen vagyok visszamenőleg, hajszálfinoman cizellált részletek pontos megöröktésével rekonstruálni a valóságot. Egy esélyem maradt: újra kellett teremtenem, az általam ismert formában és módon. Természetesen tisztában vagyok vele, micsoda tánc ez a borotvapengén, és nem árt leszögezni jó előre, hogy éppen ebből kifolyólag nem ragaszkodom mindenáron az igazság monopóliumához. A kész munka, hitem szerint, azon a bizonyos harmadik jelentésszinten, az igazat tükrözi.