Diszkurzusjelölők és egyéb diszkurzuspragmatikai eszközök forgatókönyvek, tankönyvek és irodalmi szövegek párbeszédeiben

Schiffrin (1987) úttörő jellegű munkája óta a diskurzusjelölők kutatása számtalan elméleti és módszertani problémát vetett fel, jellemző módon Hansen ezt a kutatási területet lándzsahegy-diszciplinának nevezi (Hansen 2006: 29), Bordería pedig pragmatikai gyakorlatozóterepnek (Bordería 2008: 1354). A diskurzusjelölőkutatás lándzsahegyére olyan nyelvészeti alapproblémák is felkerültek, mint a pragmatika és szemantika határterületeinek / szétválaszthatóságának kérdése (vö. pl. Andersen 2001: 45, Aijmer 2002: 56), a grammatikalizáció folyamata és irányultsága (vö. Traugott 1995), a kohézió és koherencia elkülönítése (Kroon 1995), a konceptuális és propozíciós jelentés közti különbségtétel (vö. Blakemore 2002), a genderlektusok megkülönböztetésének legitimitása (vö. Holmes 1995) és az írott és a beszélt (megtervezett, illetve spontán) nyelvhasználat közötti különbségek feltárása (vö. Hansen 1998a). Jelen kötetben a diskurzusjelölők koherenciateremtő szerepét és a koherencia mint pragmatikai fogalom problematikáját tárgyalom, így az előszóban a diskurzusjelölők négy alapvető jellegzetességére (kriteriális jegyére) és az azokból adódó elméleti-módszertani problémákra keresek pragmatikai szemléletű magyarázatot, majd a diskurzusjelölők funkcióinak feltérképezésére irányuló egyes fejezetek módszereit, eredményeit és implikációit vázolom fel.