Dicsőség I-II.

"Megdöbbent a világ. A történelem örök vesztesei, a zsidók egyetlen generáció alatt feltámadtak a Holocaust hamvaiból, 1967 júniusában hat rövid nap alatt a 2. világháború óta eltelt időszak legnagyobb katonai győzelmét aratták." A Dicsőség ennek az újraéledő világnak a "himnusza", benne a Remény főhőseinek időközben felnőtt gyermekei újra élik apáik életét, ám valami megszállott győzniakarás és megkeményedett hazaszeretet jellemzi őket. 1967 nyarán tódulnak az amerikaiak Izrael földjére, de többségük turistaként kíván a Szentföldre lépni. Jönnek azonban mások is, azok, akik inkább elhagyják a gazdag és szabad Amerikát, hogy végre vállalhassák önmagukat, hovatartozásukat. Zev Barah fia, Noah és kedvese, Daphna közéjük tartoznak. Az idősebb Barah érzelmei a mai napig változatlanok az előzmények egyik emlékezetes nőalakja, Emily iránt, bár időközben mindketten családot alapítottak. A REMÉNY-ből megismert másik két izraeli nőalak közül Yaet házassága válságba kerül, és Yossi Nitzan csak a gyerekek miatt marad felesége mellett, Nakhma pedig idöközben nagymama lesz. A történelemformáló idők szereplői tehát élik a mindennapok boldogsággal, fájdalommal szabdalt életét, s miközben megélik az első Holdraszállást, a Watergate-ügy botrányos hullámverését, Johnson és Nixon elnökségét, az ENSZ-ben a Szovjetunió körömszakadtáig harcol Izrael ellen, az arabokat fegyverrel támogatja, azok pedig nem hajlandók sem a tárgyalásra, sem a békekötésre, nem ismerik el Izraelt. A kötet a müncheni olimpia terroristáinak tragikus mészárlásával zárul, amelyre már az egész világ odafigyel, ám nem sokáig... A regény sodró lendülete magával ragadja az olvasót, aki megtörtént eseményként élheti meg a politikai párbeszédeket, mert Wouk gondos előtanulmányai hitelesítik szereplőit. Golda Meir asszony és Dajan emberi gyarlóságai nem vonnak le semmit történelmi szerepükből, inkább ezek ismeretében érthetjük meg, miért váltak hősökké vagy éppen áldozatokká a politikai csapdákban. A holocaust borzalmaiból feltámadt nép élni akar, de nem vérengzések árán, hanem békében, önmagával és a világgal egyaránt.