Derű a gyógyításban

Orvoscsaládba születtem, édesapám kardiológus, édesanyám gyermekorvos volt. Az egyetem elvégzése után intenzív osztályon kezdtem dolgozni, majd 23 évet töltöttem a városmajori Szív és Érgyógyászati Klinikán, végül osztályvezető főorvos lettem a Somogy megyei kórházban. Most már nyugdíjasként Budapesten és környékén rendelek. Hosszabb tanulmányúton jártam Ausztriában, Németországban és Japánban. Az ott tanultak szakmai fejlődésemben nagyon sokat jelentettek. A gyógyítási folyamat során a legnagyobb élményt számomra a betegek lelki vezetése jelentette. Fontosnak tartottam mindig, hogy a gyógyulásukba vetett hitet átadjam nekik, oldjam szorongásaikat, reményt adjak az utolsó pillanatig és szinte kézen fogva vezessem őket a gyógyulás felé. Ezekből a beszélgetésekből néha meghökkentő, néha kacagtató, vagy éppen könnyfakasztóan megható történetek kerekedtek ki. 41 éves pályafutásom vége felé ebből nyújtok át egy csokorra valót a könnyed szórakoztatás mellett elgondolkodtatásul a gyógyítás művészetéről.