Delta versek - Apevák és apeva-poémák

Mi lesz így veled, te kis apeva, felnősz majd nagyra? Én csak játszom, miként a költészet maga is játék, a versek ,,feltalálása" óta ezernyi megújuló formában, a világlíra egészében látva s hallva. Egyértelmű a kérdés: a költői játék vajon megszólít-e, hozzám szól-e, arról szól, aki vagyok, vagy lehetnék? S akkor már mindegy, hogy merre tekerednek a sorok, s mennyi a szótagszám bennük, s nevet-e az olvasó, vagy felszisszen. Az apeva, ez a most formálódó új költői kísérlet is csak akkor válik felnőtté, ha játékos kedvű komoly emberek írják nagyon komoly dolgokról. Most hirtelen komolyabb nem is jut az eszembe: az életről. Varga Árpád már kezdi érteni az apeva lényegét. Az ő 15 szótagjaiba már belefér keserűség és cinizmus, szerelem és elválás, születés és elmúlás. A modern világ villanásai, naggyá váló kis jelentéktelenségei. Az ember elgondolkodik: és mindenhez elég ez az öt sor? Elég. Olykor nem is kell több. (Praznovszky Mihály irodalomtörténész)