Delelőtől alkonyatig

"Rég lebontott tóparti tanyának leányom által 1956-ban festett három képe háromfelől néz le rám szobánk faláról. Szembenéznek velem, és olyankor odaképzelem magam a képen látható tanyaudvarra, kertbe, konyhába, szobába, kamrába, istállóba. Újra látom lovainkat a jászol mellett állani vagy megnyűgözve legelni a tanya melletti gyepen. Látom kipányvázott teheneinket, anyakocáinkat, süldőket. A feleségem királyságához tartozó baromfiakat, a szépen kukorékoló kakast tyúkjairól körülvéve, a kisól mellé pányvázott koltós csibéivel. Látom a tóban uszkáló kacsafalkát, a gyepen legelésző libákat, élükön az Ádám névre hallgató gőgös gúnárral, pulykákat, gyöngyösöket. Látom a konyhaajtó előtt lebzselő két kutyát, a Csipiszt és a Tarzant, amint ebédre várakoznak. Hallom a vadgalamb turbékolását a koronaakácfán, a rigófüttyöt a nagy diófán. Látom a vörös-cirmos kandúrmacskát a Nagy Ragadozót, amint veréblesen ólálkodik az eperfa alatt. Az anyacicát két kis kölykével. Hallom, amint a Görbeszik salétromos vizének hullámait a parthoz csapkodja a szél. Mindet látok és hallok, és lélekben nem a szobában vagyok, hanem a tóparton, ahol 44 évet töltöttem el kemény munkában, és még 17-et a háztól kijárva. E képeket nézegetve sok olyan epizód jutott eszembe, amely a képek nélkül talán nem is íródott volna bele kéziratomba. Sok év telt el Horthy Miklós országlásának negyedik, és Kádár János vezetésének huszonnyolcadik éve között. E hosszú és változatos években sok minden történt. Ezekből azokat, amelyeket átéltem, időrendi sorrendben igyekeztem megírni. Mindig az egyszerű, adófizető állampolgár semleges szemléletével írtam... Ha írásommal csak annyit értem is el, hogy szószólója lehettem elmúlt időknek, akkor már érdemes volt írnom. Felebaráti szeretettel írtam... fogadják szívbeli szeretettel, és olvassák élvezettel." Csizmadia Imre