Csillagparázs

Amikor még kislány voltam, csodát épített szavakból számomra a mese, s álmodtam a fény ölén, hogy festmény vagyok az égen. Csillagok arany selyméből kötelet fontam az ígéret falán, s mosolyba szárnyaltam a magasság létráján. Fogtam ágaskodva a jóság kezét, s a föld illatában pörgött a nevetés búgó csigája. Anyám lángoló akarata sodort, s könnyedén lebegtem az idő homokórájának peremén. Mára már megszáradt a szó az üzenet hártyáján, köveken menekülök keresztem tiszta anyagán feszülve, s lassan megértem, hogy őrizzem meg mindazt, ami csillagomba belefér. A legteljesebb öröm mindig abból a szenvedésből virágzik ki, mely elválaszthatatlanul összefonódik a lélek gyógyító erejének befogadásával.