Csillagfényben

Kevés olyan mai költőnk van, akinek verseiből, egész költészetéből olyan maradéktalanul, meghitten megismerhetné az olvasó az alkotó emberi arcát, személyes sorsának alakulását, csapongó szeszélyét, kedves vagy kedvetlen hangulatait, kedvenc eszméit, vonzódásait és ellenszenveit, mint Jankovich Ferencéből. Előttünk áll, mint a balatoni hegyek és a megunhatatlan árnyalatokban villódzó víztükör szerelmese, majd úgy látjuk, mint a természet, a csillagvilág varázslatain tűnődőt, hallgathatjuk elkomorult tusakodásait az emberi lét kozmikus távlatairól, részesévé leszünk a szűkebb és tágabb haza teljes birtokbavételének - ,,Ihol az én korom, az én időm!" -, de nem zárja ki olvasóját legmeghittebb köreiből, a családi boldogság szép örömeiből vagy éppenséggel a mérgelődésekből sem. Közvetlenség és természetesség, mindig nemes szellemi elszánás, sok-sok nagyra törő meditáció élteti, lendíti ezt a költészetet, amelynek sajátos tónusát a nyelvi szépség áhítatos kultusza, a csendes ünnepiesség, a bőven ömlő érzések meleg embersége alakítja ki. Tisztaság, szálfaegyenes tartás, magaslatokat láttató erkölcsiség, az egész életutat végigkísérő hazáért lobogás - rokonszenves, szeretetre méltó jellemzője maradt Jankovich Ferenc új verseskötetének is.